Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A balladák  a 13-15. században kristálysodtak ki mint műfaj, itt franciák révén terjedt el a 16. században. A 19. századtól próbálták meg őket összegyűjteni, az első jelentős gyűjtés Kriza János 1863-as Vadrózsák c. könyve.

A ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.

Cselekmény: Tizenkét kőműves munkálkodik a dévai vár felépítésén, de az rendre leomlik, ezért elhatározzák, hogy kötőanyagnak annak a feleségét fogják felhasználni, aki először jön látogatóba. Kelemen felesége indul útnak először a rosszat sejtő kocsisa figyelmeztetése ellenére...

Téma: A balladai homály miatt itt is szükség van némi háttérismeretre: a fal egy átok miatt omlott le mindig vagy mert a néphiedelem szerint az építkezések megzavarják a hely szellemét. Ezért volt szükség emberáldozatra. Nem akarnék mélyebb dolgokat belelátni a személyes tragédiánál,de jogosan vetik fel, hogy Kelemen a közösségét előbbre veszi a személyes boldogságánál, pedig e közösség a pénz miatt vállalja a gyilkosságot.

Tartalom: Ezúttal nincsenek keresztényi jelképek, hacsak az emberáldozatot nem vesszük annak, de ez inkább korábbi örökség. Bele a közepébe stílussal indulunk: a vár leomlik, kell az emberáldozat, ekkor lassít be a ballada, hogy a feszültséget keltve odázza az elkerülhetetlent. Ezek után számomra a második tragédia már nem olyan tragikus, túl gyorsan történik az elsőhöz képest.

Forma: Egyszerű, kétsoros versszakokból épül fel a ballada, a rímei egyszerűek. Az erejét a ritmusa adja, ami megszokott módon az ismétlésekre épül. Egyszerre elbeszélő és párbeszédes formátumú, ez lehetőséget nyújt a történet gyors felvázolása mellett a vázlatos karakterábrázolásra is.

Élmény: A balladai tragédiák mindig jól működtek bennem, hiába ismerjük kívülről, ez is hatott azonnal, elborzasztja az embert, főleg, hogy elkerülhetetlennek állítja be.

Érdekességek:

- A sztori alapja valószínűleg egy ókori görög hídépítésből ered, az egész világon megtalálhatóak a változatai.
- Déván az ókor óta állnak erődítmények, utoljára a 18. században erősítették meg.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A balladák  a 13-15. században kristálysodtak ki mint műfaj, itt franciák révén terjedt el a 16. században. A 19. századtól próbálták meg őket összegyűjteni, az első jelentős gyűjtés Kriza János 1863-as Vadrózsák c. könyve.

A ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.

Cselekmény: Júlia kimegy virágot szedni, amikor megjelenik neki egy bárány, azt jövendölve, hogy magával viszi a mennyországba, mert hiány van szűzekből...

Téma: A mai olvasó számára félreérthető, hiszen a korabeli jelképek felett már átsiklunk. Júlia valójában apácának készül és elbúcsúzik anyjától.

Tartalom: Ezúttal is megfigyelhetőek a pogány jelképek továbbélései, ezúttal a bárányban, ami a Csodaszarvasra hajaz, de jelentésében már elkeresztényesedett, ahogy a többi jelkép is elsősorban keresztényi. A ballada első szakasza elbeszélő jellegű, a második gyakorlatilag az első megismétlése, de itt elbeszélőt váltunk és Júlia mesél, személyesebbé téve az átélteket. Végül az anya búcsúzik egy gyönyörű hasonlattal leírva gyermeke jelentőségét.

Forma: Itt már komolyabb rímek és ritmus van, elvégre ez egy zenés műfaj. Sok az ismétlés, amely erősíti, ritmizálja az elhangzottakat

Élmény: A balladai tragédiák mindig jól működtek bennem, ez is hatott azonnal, a fentebb említett anyai búcsú pedig kedvet hozott ahhoz is, hogy akár kívülről megtanuljam legalább azt a részletet.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A gyermekeknek szóló népköltészeti művekben ezek rendre tettenérhetőek. A 19. századtól próbálták meg összegyűjteni, a címben szereplő mondókal legrégebbi formája egy 1891-es gyűjtésből ismert.

Cselekmény: A sebesült gólyát gyógyítják.

Téma: A mondóka célja a gyerekek környezetükkel való megismertetése.

Tartalom: E környezetismeretben benne van a gólya, a török veszedelem (azaz vélhetően e változat ebből az időszakból eredeztethető), illetve gyógyítói praktikák, esetünkben természetvarázsló-jellegűek, ami az ősköltészet továbbélését jelenti.

Forma: Párbeszédes jellegű, azaz kérdezz-felelek játékot játszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a belinkelt gyűjteményben is több változata található meg a mondókának, de azok is kérdezz-feleleket játszanak, csak más témában. Elsősorban ritmikus, nem rímel. Ha olvassuk, valószínűleg mindenkinek megvan a dallama, mert ugye alapvetően így adjuk elő.

Élmény: Hát ez nyilván nem nyújt így negyven felé különösebb esztétikai élményt. :D

(...az előző rész folytatása)

V. Melyik küzdősportot/harcművészeti ágat válasszuk átlagemberként?

Tök mindegy. Profi szintre eljutni úgyse lesz időnk, meg nem is akarunk, arra viszont akármelyik megfelel, hogy erőt, állóképességet, gyorsaságot, valamint reflexszerűre begyakorolt ütő- és rugómozdulatokat sajátítsunk el.

Az én tetszésemet végül az amerikai hadsereg számára kifejlesztett harcművészet nyerte el, mert egyszerű, elvileg hatékony és részletes útmutatás van róla a neten. Néhány egyszerű mozdulatot kell csupán elsajátítanunk, amelyek életszerű helyzetekben hasznosak lehetnek.

A) Alapállás

B) Ütések

• ütés
• egyenes
• horog
• felütés
• könyöklés

C) Ütéskombinációk

• ütés - egyenes
• ütés - egyenes - horog
• ütés - horog
• ütés - horog - egyenes
• felütés - felütés - horog
• felütés - felütés - könyöklés - könyöklés

D) Rúgások

• egyenes elülső lábbal
• egyenes hátsó lábbal
• sípcsonttal
• oldalrúgás
• térdelés

E) Ha megragadnak minket, kiszabadulhatunk:

• így vagy
• így.

F) Ha a földre kerülünk, kiszabadulhatunk:

• így vagy
• így vagy
• így vagy
• így vagy
• így vagy
• így.

Nem vagyok sem Urbanista, sem Városban, hogy rajongjak az építészetért, nem csodálkozok el egy szép lépcsőházon vagy egy rejtett zugon, nem szeretek kiülni egy padra. Ezért is jelent valamit, ha már nekem is bejön és rácsodálkozok valamire. Persze nehéz úgy észrevenni ezeket, ha nem mozdulok ki otthonról...

Már gondoltam rá, hogy megörökítem magamnak egy poszt formájában, és épp a minap jelent meg, hogy sajnos elbontják ezt az emlékművet, szóval itt az alkalom. A budapesti Kálvin térről van szó. A tér korábban vásártér volt, itt húzódott a városfal, amíg a 18. század végén el nem kezdték lebontani. Kálvin térre a 19. század második felében keresztelték át. (Az első kép - az egyik első magyar fénykép - épp a térről készült az 1840-es években.)

Mivel éppen 500 éve indult meg a reformáció Kálvin tanainak kihirdetésével, adott volt, hogy az emlékév keretében kezdjenek valamt a térrel. Ennek lett az eredménye posztom tárgya, a Kálvin téri köztéri installáció,  amely egyszerű és nagyszerű: reformációhóz kapcsolódó idézeteket vésnek bele a térkövekbe. És ez sokkal jobb mint egy szobor vagy egy múzeum, mert egyrészt ismeretet ad, másrészt a lehető legkönnyebben elérhető módon.

Ha tehetném, mindenről hasonló koncepcióval emlékeznék meg. Például nem sok értelmét látom egy Cseh Tamás-szobornak, amikor ő zenészként volt ismert. Ellenben sokkal jobb megoldás hasonló esetekre a zenélő aszfalt. Sportolók mozdulatlan szobrai legalább ennyire értelmetlenek... stb. Szóval nem, nem érdemes kimenni a Kálvin térre és megnézni, mert nem látványos; de jobban és többet mesél róla, mint egy szobor.