Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A balladák  a 13-15. században kristálysodtak ki mint műfaj, itt franciák révén terjedt el a 16. században. A 19. századtól próbálták meg őket összegyűjteni, az első jelentős gyűjtés Kriza János 1863-as Vadrózsák c. könyve.

A ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.

Cselekmény: Tizenkét kőműves munkálkodik a dévai vár felépítésén, de az rendre leomlik, ezért elhatározzák, hogy kötőanyagnak annak a feleségét fogják felhasználni, aki először jön látogatóba. Kelemen felesége indul útnak először a rosszat sejtő kocsisa figyelmeztetése ellenére...

Téma: A balladai homály miatt itt is szükség van némi háttérismeretre: a fal egy átok miatt omlott le mindig vagy mert a néphiedelem szerint az építkezések megzavarják a hely szellemét. Ezért volt szükség emberáldozatra. Nem akarnék mélyebb dolgokat belelátni a személyes tragédiánál,de jogosan vetik fel, hogy Kelemen a közösségét előbbre veszi a személyes boldogságánál, pedig e közösség a pénz miatt vállalja a gyilkosságot.

Tartalom: Ezúttal nincsenek keresztényi jelképek, hacsak az emberáldozatot nem vesszük annak, de ez inkább korábbi örökség. Bele a közepébe stílussal indulunk: a vár leomlik, kell az emberáldozat, ekkor lassít be a ballada, hogy a feszültséget keltve odázza az elkerülhetetlent. Ezek után számomra a második tragédia már nem olyan tragikus, túl gyorsan történik az elsőhöz képest.

Forma: Egyszerű, kétsoros versszakokból épül fel a ballada, a rímei egyszerűek. Az erejét a ritmusa adja, ami megszokott módon az ismétlésekre épül. Egyszerre elbeszélő és párbeszédes formátumú, ez lehetőséget nyújt a történet gyors felvázolása mellett a vázlatos karakterábrázolásra is.

Élmény: A balladai tragédiák mindig jól működtek bennem, hiába ismerjük kívülről, ez is hatott azonnal, elborzasztja az embert, főleg, hogy elkerülhetetlennek állítja be.

Érdekességek:

- A sztori alapja valószínűleg egy ókori görög hídépítésből ered, az egész világon megtalálhatóak a változatai.
- Déván az ókor óta állnak erődítmények, utoljára a 18. században erősítették meg.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A balladák  a 13-15. században kristálysodtak ki mint műfaj, itt franciák révén terjedt el a 16. században. A 19. századtól próbálták meg őket összegyűjteni, az első jelentős gyűjtés Kriza János 1863-as Vadrózsák c. könyve.

A ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.

Cselekmény: Júlia kimegy virágot szedni, amikor megjelenik neki egy bárány, azt jövendölve, hogy magával viszi a mennyországba, mert hiány van szűzekből...

Téma: A mai olvasó számára félreérthető, hiszen a korabeli jelképek felett már átsiklunk. Júlia valójában apácának készül és elbúcsúzik anyjától.

Tartalom: Ezúttal is megfigyelhetőek a pogány jelképek továbbélései, ezúttal a bárányban, ami a Csodaszarvasra hajaz, de jelentésében már elkeresztényesedett, ahogy a többi jelkép is elsősorban keresztényi. A ballada első szakasza elbeszélő jellegű, a második gyakorlatilag az első megismétlése, de itt elbeszélőt váltunk és Júlia mesél, személyesebbé téve az átélteket. Végül az anya búcsúzik egy gyönyörű hasonlattal leírva gyermeke jelentőségét.

Forma: Itt már komolyabb rímek és ritmus van, elvégre ez egy zenés műfaj. Sok az ismétlés, amely erősíti, ritmizálja az elhangzottakat

Élmény: A balladai tragédiák mindig jól működtek bennem, ez is hatott azonnal, a fentebb említett anyai búcsú pedig kedvet hozott ahhoz is, hogy akár kívülről megtanuljam legalább azt a részletet.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A gyermekeknek szóló népköltészeti művekben ezek rendre tettenérhetőek. A 19. századtól próbálták meg összegyűjteni, a címben szereplő mondókal legrégebbi formája egy 1891-es gyűjtésből ismert.

Cselekmény: A sebesült gólyát gyógyítják.

Téma: A mondóka célja a gyerekek környezetükkel való megismertetése.

Tartalom: E környezetismeretben benne van a gólya, a török veszedelem (azaz vélhetően e változat ebből az időszakból eredeztethető), illetve gyógyítói praktikák, esetünkben természetvarázsló-jellegűek, ami az ősköltészet továbbélését jelenti.

Forma: Párbeszédes jellegű, azaz kérdezz-felelek játékot játszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a belinkelt gyűjteményben is több változata található meg a mondókának, de azok is kérdezz-feleleket játszanak, csak más témában. Elsősorban ritmikus, nem rímel. Ha olvassuk, valószínűleg mindenkinek megvan a dallama, mert ugye alapvetően így adjuk elő.

Élmény: Hát ez nyilván nem nyújt így negyven felé különösebb esztétikai élményt. :D