Előzmények: Az első magyar nyelvemlékünk a környei íjmarkolatlemez a 7. század végéről, de csak az egyház megjelenése és az államalapítás hozta magával a latin, egyházi irodalmat és az írás fontosságát. Az első latinbetűs magyar nyelvemlék a veszprémvölgyi oklevél a 10. század környékéről, az első összefüggő szöveg pedig a Halotti beszéd. A műveltség és az eretnek mozgalmak terjedésével az udvari irodalom mellett az egyháziba is befurakodott a világi költészet. Ennek példája az első fennmaradt versünk, az Ómagyar mária-siralom, amit egy olasz kódexbe illesztett bele egy magyar szerzetes, miután erősen szabadon értelmezve lefordította 12. századi latin eredetijéből. A kódexet az 1920-as években találták meg a belga Leuvenben, innen a neve: Leuveni kódex. Önállóan először 1929-ben közölték az Ómagyar olvasókönyvben.

Cselekmény: Egy anya siratja kínhalált halt fiát.

Téma: A vers elsősorban az anya fájdalmát közvetíti.

Tartalom: Ha egészen konkrét akarok lenni, versszakonként így néz ki: 1) fáj 2) hogy fiam elvesztettem 3) nem akarom ezt a fájdalmat 4) fáj a halálod 5) fáj a kínzásod 6) megkínoztak 7) nagyon fáj 8) inkább én haljak meg  helyette 9) Simeon megjósolta ezt 10) bár meghalnék én is 11) fiam ártatlanul halt kínhalált 12) bár meghalnék én is. Bár nem mondják ki, nyilván Máriáról és Jézusról van szó a keresztrefeszítés után. A fájdalmat azzal hangsúlyozza ki, hogy Jézust pozitív jelzőkkel illeti (öröm, méz, édes), magát pedig szenvedőként; a pozitív jelzőkkel szembenáll a kínzás rút beállítása is (vér, ver, kínzás, üt... stb.), és újra és újra emlékeztet minket fájdalmára.

Forma: Formailag nem egységes, a versszakok 3, 4 majd 5 sorosak lesznek, a rímek hol stimmelnek, hol csak félrímek, a szótagszámok nem egyeznek. A hisztérikus fájdalmat a sok felkiáltás fejezi ki. A legismertebb része természetesen a legjobb, az alliteráló sorok ("világ világa, virágnak virága").

Élmény: Érzékletes és a lényeget átadja, szóval működik, de azért még nem jelent olyan magas esztétikai színvonalat, mint amit elvárok egy profi verstől. Persze ennek is inkább történeti jelentősége van, hsizen még mindig az egyik első fontos nyelvemlékünkről beszélünk.

Érdekességek:

- Azért is a fenti videóra esett a választásom, mert valószínűleg énekelve adták elő, és talán még drámák részeként is elszavalták.

Előzmények: Az első magyar nyelvemlékünk a környei íjmarkolatlemez a 7. század végéről, de ezen rovásírásos nyelvemlékekből kevés maradt fenn, nylván mert eleve kevés is volt belőlük. Az egyház megjelenése és az államalapítás hozta magával a latin, egyházi irodalmat és az írás fontosságát. Az első latinbetűs magyar nyelvemlék a veszprémvölgyi oklevél a 10. század környékéről, az első összefüggő szöveg pedig a Halotti beszéd. A legelső fennmaradt változatát Pray György találta meg a 18. század végén a róla elnevezett Pray-kódexben, ami a 12. században készült. Az egyház, avagy a latin irodalom szertartásokon találkozott a néppel, így adott, hogy az első magyar irodalmi példák is innen vannak.

Cselekmény: A temetésen a beszélő elmondja, hogy a bűnbeesés miatt létezik a halál, majd könyörgésbe kezd, hogy nézzék el a halott bűneit, hadd kerüljön a mennybe.

Téma: A pap arra akarja felhívni a figyelmet, hogy mind halandóak vagyunk, nincs benne több :)

Tartalom: Tulajdonképpen ezt fentebb leírtam, egyszerűen arról van szó, hogy a beszéd részben a pap a maga szavaival összefoglalja, miért halunk meg mi mind emberek (az eredendő bűn), majd a könyörgés részben már a bevett formulát követve imára szólít fel az elhunytért. Közvetlenül az egybegyűlteket szólítja meg (sőt, egyszer még vissza is kérdez), nem általánosságban beszél az elmúlásról, és hogy nyomatékosítsa a borzalmat, ellentétbe állítja az édennel. A könyörgés rész során is a rossz oldal rosszaságát állítja szembe a jó oldal nyugalmával a hatás kedvéért.

Forma: A nyelvészeti elemzésbe nem mennék bele, mert ez egy irodalmi poszt, pedig érdekes lenyomatát mutatja a majd' ezeréves magyar nyelvtannak. A szöveg ömleszetett, szerkezetileg csak beszédre és a könyörgésekre oszlik. Leghíresebb költői eszköze a figura etymologica ("halálnak halálával halsz"), de több sorában előfordul valamilyen ráerősítő jelzős szerkezet. Lusta vagyok, hogy kielemezzem mindet és hogy költői eszközök után kutakodjak benne :D

Élmény: Temetési beszédnek korrekt, hatásos, önmagában nyilván nem annyira katartikus, hogy az ember kedvencévé váljon.

Érdekességek:

- Kevés volt a pap még bőven ekkoriban, ezért sok volt közöttük a külföldi. A szöveget elemzők arra jutottak, hogy a kódexben fennmaradt példányt valószínűleg több külföldi jegyezte le, hogy a külföldi papok is magyarul tudjanak majd beszédet mondani a temetéseken.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A balladák  a 13-15. században kristálysodtak ki mint műfaj, itt franciák révén terjedt el a 16. században. A 19. századtól próbálták meg őket összegyűjteni, az első jelentős gyűjtés Kriza János 1863-as Vadrózsák c. könyve.

A ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.

Cselekmény: Tizenkét kőműves munkálkodik a dévai vár felépítésén, de az rendre leomlik, ezért elhatározzák, hogy kötőanyagnak annak a feleségét fogják felhasználni, aki először jön látogatóba. Kelemen felesége indul útnak először a rosszat sejtő kocsisa figyelmeztetése ellenére...

Téma: A balladai homály miatt itt is szükség van némi háttérismeretre: a fal egy átok miatt omlott le mindig vagy mert a néphiedelem szerint az építkezések megzavarják a hely szellemét. Ezért volt szükség emberáldozatra. Nem akarnék mélyebb dolgokat belelátni a személyes tragédiánál,de jogosan vetik fel, hogy Kelemen a közösségét előbbre veszi a személyes boldogságánál, pedig e közösség a pénz miatt vállalja a gyilkosságot.

Tartalom: Ezúttal nincsenek keresztényi jelképek, hacsak az emberáldozatot nem vesszük annak, de ez inkább korábbi örökség. Bele a közepébe stílussal indulunk: a vár leomlik, kell az emberáldozat, ekkor lassít be a ballada, hogy a feszültséget keltve odázza az elkerülhetetlent. Ezek után számomra a második tragédia már nem olyan tragikus, túl gyorsan történik az elsőhöz képest.

Forma: Egyszerű, kétsoros versszakokból épül fel a ballada, a rímei egyszerűek. Az erejét a ritmusa adja, ami megszokott módon az ismétlésekre épül. Egyszerre elbeszélő és párbeszédes formátumú, ez lehetőséget nyújt a történet gyors felvázolása mellett a vázlatos karakterábrázolásra is.

Élmény: A balladai tragédiák mindig jól működtek bennem, hiába ismerjük kívülről, ez is hatott azonnal, elborzasztja az embert, főleg, hogy elkerülhetetlennek állítja be.

Érdekességek:

- A sztori alapja valószínűleg egy ókori görög hídépítésből ered, az egész világon megtalálhatóak a változatai.
- Déván az ókor óta állnak erődítmények, utoljára a 18. században erősítették meg.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A balladák  a 13-15. században kristálysodtak ki mint műfaj, itt franciák révén terjedt el a 16. században. A 19. századtól próbálták meg őket összegyűjteni, az első jelentős gyűjtés Kriza János 1863-as Vadrózsák c. könyve.

A ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.

Cselekmény: Júlia kimegy virágot szedni, amikor megjelenik neki egy bárány, azt jövendölve, hogy magával viszi a mennyországba, mert hiány van szűzekből...

Téma: A mai olvasó számára félreérthető, hiszen a korabeli jelképek felett már átsiklunk. Júlia valójában apácának készül és elbúcsúzik anyjától.

Tartalom: Ezúttal is megfigyelhetőek a pogány jelképek továbbélései, ezúttal a bárányban, ami a Csodaszarvasra hajaz, de jelentésében már elkeresztényesedett, ahogy a többi jelkép is elsősorban keresztényi. A ballada első szakasza elbeszélő jellegű, a második gyakorlatilag az első megismétlése, de itt elbeszélőt váltunk és Júlia mesél, személyesebbé téve az átélteket. Végül az anya búcsúzik egy gyönyörű hasonlattal leírva gyermeke jelentőségét.

Forma: Itt már komolyabb rímek és ritmus van, elvégre ez egy zenés műfaj. Sok az ismétlés, amely erősíti, ritmizálja az elhangzottakat

Élmény: A balladai tragédiák mindig jól működtek bennem, ez is hatott azonnal, a fentebb említett anyai búcsú pedig kedvet hozott ahhoz is, hogy akár kívülről megtanuljam legalább azt a részletet.

Előzmények: Ősköltészetről kb. a 13. századig beszélhetünk, mire nagyjából teljesen felolvadt a középkori irodalomban. A vallási vezetőkhöz fűződik, szájhagyomány útján maradtak meg folyton változgatva. A gyermekeknek szóló népköltészeti művekben ezek rendre tettenérhetőek. A 19. századtól próbálták meg összegyűjteni, a címben szereplő mondókal legrégebbi formája egy 1891-es gyűjtésből ismert.

Cselekmény: A sebesült gólyát gyógyítják.

Téma: A mondóka célja a gyerekek környezetükkel való megismertetése.

Tartalom: E környezetismeretben benne van a gólya, a török veszedelem (azaz vélhetően e változat ebből az időszakból eredeztethető), illetve gyógyítói praktikák, esetünkben természetvarázsló-jellegűek, ami az ősköltészet továbbélését jelenti.

Forma: Párbeszédes jellegű, azaz kérdezz-felelek játékot játszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a belinkelt gyűjteményben is több változata található meg a mondókának, de azok is kérdezz-feleleket játszanak, csak más témában. Elsősorban ritmikus, nem rímel. Ha olvassuk, valószínűleg mindenkinek megvan a dallama, mert ugye alapvetően így adjuk elő.

Élmény: Hát ez nyilván nem nyújt így negyven felé különösebb esztétikai élményt. :D