Tisztázzuk az elején: egy büdös nagy sznob vagyok. Mindig is szerettem a bölcs, kiművelt, okos ember szerepében tetszelegni, és azt hiszem vagyunk ezzel még így páran. A klasszikus műveltség már régen átalakult; ami az ókorban a hét szabad művészet volt, a középkor végére már kevés volt, és ami a 19. vagy akár a 20. században klasszikus műveltségnek számított, ma már jelentősen megváltozott. Egy kicsit mégis a régebbi korok eszményeihez nyúlnék vissza, és felnőtt fejjel újravenném mindazt a humán tudásanyagot, amivel művelt ember benyomását kelthetem - kicsit többet, kicsit kevesebbet.

A természettudományok ugyanis sosem tartoztak az erősségeim közé. Esetleg majd történeti formában sorra kerülhetnek, de elsősorban a művészetekre és a társadalomtudományokra szeretnék összpontosítani. Mindezt úgy, hogy végigveszem a klasszikus műveket és az alapvető tudnivalókat.

[UPDATE 2018]

...gondoltam ezt még 2014 környékén, aztán eljött 2018 és a szemléletváltásom, amit a Ne olvass c. posztom fémjelez. Egyre inkább úgy érzem, tévút a klasszikusokra koncentrálni. Alapnak fontos, de nem a múltban akarok élni, hanem a jelenben. Ráadásul amiket fontos klasszikusoknak gondoltam - legalábbis a fimek terén, de úgy látszik ez mindenre igaz - azokról egyre inkább világosabbá válik, hogy a nagyközönségnek szóló, felszínesebb darabok. Tovább finomítottam a koncepción is, így jelenleg érzékszervekre csoportosítottam a főbb témáimat:

• SZEM: képzőművészeti alkotások, film, irodalom.
• FÜL: zene
• ORR: illatművészet
• SZÁJ: konyhaművészet

Először tehát a klasszikusokat szeretném megismerni, ami természetesen egy soha véget nem érő folyamat lesz, de ha megvagyok a legnagyobbakkal, akkor szeretnék nagyobb teret engedni a 25 éven belüli alkotásoknak is.