Szabad művészetek


Pachelbel: Kánon D-dúrban

2017. február 21. 01:13 - Liberális Artúr

A kontextus:

A 17. század végén, tehát a barokk vége felé járunk, közvetlenül a nyugati klasszikus zene korszaka előtt. Egyre többen engedhették meg maguknak a zenehallgatást, egyre kifinomultabb hangszerekkel, és a zene formailag már ugyanolyan fontos volt, mint tartalmilag, azaz az énekes műfajokat háttérbe szorította a hangszeres zene.

Pachelbel (1653-1706) korának egyik legfontosabb zeneszerzője és orgonistája volt, aki később szinte a feledésbe merült. Elsősorban orgonistaként működött és orgona- és egyéb művei elismertebbek, mint a most tárgyalandó kamarazene.  Nem tudni pontosan mikor írta, vélhetően 1680-1706 között. A huszadik században kezdték újra felfedezni, ekkor, 1968-ban dolgozta át az öt hangszerre írt kánon D-dúrbant egy francia karmester nagyzenekerra, aminek köszönhetően a köztudatban is elterjedt. Annyira, hogy ma már az egyik legnépszerűbb esküvői zene és megszámlálhatatlanul sok könnyűzenei dal alapja.

Hallgasd meg Pachelbel: Kánon D-dúrban c. művét

Rövid kitérő: Szerencsére divat lett régizenét eredeti formájukban eredeti hangszerekkel előadni, így igyekszek majd ilyeneket belinkelni, nem egy modernebb feldolgozást. Külön erre szakosodott csatorna a YouTube-on a Voices of Music, tessék rá feliratkozni :)

Hallgasd meg a nagyzenekarra készült feldolgozást

Még egy rövid kitérő: Iszonyatosan sokat számít egy-egy mű értelmezése; aki már hallota egy pop dal demó változatát, az ismertet, majd egy feldolgozást, az tudja miről beszélek.

Formaságok:

A kamarazene (kis, legfeljebb 10-12 fős zenekarra írt művek) műfaja kánon, azaz adott egy dallam, amit később belépve pontosan vagy nem egészen ugyanúgy, de hasonlóan leutánoz egy-egy újabb szólam. A mű keletkezéséről, céljáról sajnos keveset tudunk. Állítólag erősen érződik rajta a barokk stílus és Pachelbel délnémet származása, de ezt megfelelő műveltség hiányában nem tudom értelmezni :) Mindenesetre nem tarják kiemelkedő műnek, nem is tartozik igazán a szerző fő profiljába.

Ereditleg három hegedűre, basso continuora (ami többféle basszust adó hangszer lehet csembalótól a csellóig) és giguere írta - mind viszonylag friss, 16. században létrejött, 17-18. századra tökéletesedett hangszer. Értelemszerűen a hangmagasságot a basso continuo adja (és a gigue), ahogy a ritmust is, ám ettől idővel eltérnek a hegedűk, felgyorsulnak. A dinamika érzésem szerint nem változik. A hangszínek közül a hegedű éles hangját sosem bírtam, ellenben a cselló telített, érzelmes mélységét mindig szerettem. Mivel kánonról beszélünk, több szólam szerepel: az alap, változatlan dallamot a basszusok viszik, a hegedűk azok, amelyek először még ugyan utánozzák, de később variálni kezdenek, ellenpontozva az egyszerű csellót/csembalót.

Élmény/Tartalom:

Egyelőre most ezt a nehezebb megírnom még kifejlett zenei érzék híján, és nincsenek leírások, amik segítenének ebben. Nem tudjuk miért készült a mű vagy hogy mi a célja. Ha a "történetét", a menetét kéne felvázolnom, akkor azt írnám, hogy lassan és méltóságteljesen elindul a monoton basszus szólam, amihez rövidesen, sorban, egyesével kapcsolódnak be a jóval magasabb hangot kiadó hegedűk, majd amikor mindegyikük belépett már, elérkezik a tetőpont és variálni kezdik a dallamot, változtatnak a tempón.

(A képen egy gigue - ejtsd: dzsig - látható)

A kérdés igazából az, hogy ennek milyen érzéseket kellene kiváltania belőlem, mi az üzenete. Utóbbi szerintem nincs, már csak a cím miatt se. A hozzá kapcsolódó érzelmeket némileg befolyásolja, hogy a popzene egy jelentős része gyakorlatilag erre a basszus szólamra épül az 1960-as évek vége óta, így mindenképpen egyfajta kellemes, talán nosztalgikus érzést kelt bennem, míg a hegedűk, különösen miután begyorsulnak és elszakadnak az alapdallamtól felvillanyoznak pozitív értelemben. Szóval alapvetően kellemes érzések társulnak hozzá.

Érdekességek:

- Pachelbel egyik fia volt az első európai zeneszerző, aki az Egyesült Államokba költözött.
- Jóbarátja volt Bach apjának, de a későbbi zeneszerzővel valószínűleg csak egyszer, még gyerekkorában találkozott. Tanítványa volt viszont Bach későbbi tanára.
- Hogy mekkora hatása volt a popzenére, íme egy lista olyan dalokkal, amelyek ha nem is követik pontosan a dallamot, mindenképpen az ő vonásait tartalmazzák.
- Ehhez kapcsolódóan van egy népszerű videó is, amelyben egy komikus kihasználja ezt.

Adatlap

Szerző: Pachelbel, Johann
Műfaj: Kamarazene
Hangszerelés: basso continuo, gigue, hegedű
Megjelenés: 1680-1706, Németország
Meghallgatható: https://youtu.be/JvNQLJ1_HQ0
Kotta: http://imslp.org/wiki/Canon_and_Gigue_in_D_major,_P.37_(Pachelbel,_Johann)
Ajánlott írás: -
Koncert: -

 

Szólj hozzá!