Szabad művészetek


Maurer & Wirtz 4711 (uniszex)

2018. szeptember 23. 11:48 - Liberális Artúr

Alkotó: Wilhelm Mülhens
Típus: kölni
Év: 1792
Származás: Németország
Ár (100 ml): kb. 8 000 Ft
Fő illatjegy: citrom
Illatcsoport: citrusos
Párolgás: enyhe
Évszak: nyár
Napszak: nappal
Honlap: http://www.4711.com/en/#eau-de-cologne
Fragrantica:
https://www.fragrantica.com/perfume/4711/4711-Original-Eau-de-Cologne-3256.html

Története: Az első alkoholalapú parfüm a 14. századi magyar királynévíz volt. Akit érdekel, az Omorovicza árul erre alapozott, saját fejlesztésű arcápoló permetet (20 000 Ft / 100 ml). Ennek a népszerűségét egy Kölnben élő olasz, Farina törte meg, aki 1709-ben megalkotta az addigi nehezebb illatokkal szemben a könnyed, citrusos, bergamott kölnit, és hatalmas sikert aratott vele. És most jön a bonyodalom, amire még em találtam meg a megoldást:

  • Farina cége elvileg jelenleg is üzemel és árulja az eredeti parfümöt (4 500 ft / 100 ml).
  • Egy unokahúg szintén az eredeti recept alapján létrehozta a saját cégét 1806-ban, amit később megvett a Roger & Gallet, így ők is az eredetit árulják (11 000 Ft / 100 ml).
  • De nem ez lett az "igazi" kölni, hanem az 1799-es 4711 (4 000 Ft / 100 ml)

Nem túl romantikus módon a név a lakcímből ered. A parfüm receptjét állítólag egy szerzetes adta át Wilhelm Mülhensnek. Az üvege valóban patinás benyomást kelt, de nem akarok az üvegekkel foglalkozni. Az illatokkal viszont nem tudok... még...

(És most tegyünk egy kis bevezető kitérőt. A parfümök több illatból állnak, amelyek különböző ideig tartanak ki, és nyilván különféleképpen hatnak egymásra, erősthetik, kiemelhetik egymást, elvileg ettől művészet a megfelelő keverésük. Általában fej-, szív- és alapjegyként emlegetik a legelterjedtebb értékelési módszert, azaz azt figyelik, hogy milyen illatok keverednek fújáskor (fej), az első percekben (szív), majd úgy fél órával később (alap). A fejjegyek általában gyorsan párolgó citrusos és gyógynövényes illatok, a szívbe tartoznak a virágos, fűszeres, gyümölcsös illatok, az alapba a fás és balzsamos illatok, de nincs semmi a kőbe vésve. A jegyek után a párolgását és az élettartamát figyelik, illetve mivel szubjektív a műfaj, hogy másoknak mennyire jön be, esetleg hogy milyen alkalmakra való.)

Illata: Mivel még fel sem ismerem az illatokat, elnézést a béna "elemzésért", illetve kezdő vagyok, ezért a legkevésbé sem érdekel, hogy a kifújskor milyen az illata, hiszen jó eséllyel azt rajtam kívül senki nem fogja már érezni, csak az alapjegyeket. Szóval legyetek türelmesek velem, most tanulom. Személy szerint az első fújásnál annyira erős volt a szaga, hogy inkább büdösnek éreztem, amit később valamilyen vegyszerszerű illat váltott fel, de végül édes, enyhén rágógumi-illatúnak éreztem.

Élettartam: Amit mindenki elmond, azt én is megerősíthetem: rövid életű, fújás után 1-2 órával már nem lehet érezni, ruhán picit tovább megmarad.

A szagértő (ha ha) portálok szerint az alapillat citrusos, nappalra való nyáron, enyhén párolog, de nagyon gyorsan.

Szólj hozzá!

Haydn: Trombitaverseny

2017. május 15. 16:42 - Liberális Artúr

A kontextus:

Bach 1750-es halálával tehát elvi és összefoglaló jellegű életműve miatt gyakorlati szinten is véget ért a barokk kor. Az emberek zene iránti igénye megnőtt, de nem a barokk bonyolultabb, nehéz zenéje iránt. A divatnak megfelelően a bonyolult fúgákat letisztult, homofón dallamok váltották fel, azaz volt egy fő, kiemelt szólam, amit a többiek csak kísértek. A megnövekedett igény miatt gyakran kevesebb hangszerre írták a zenét és úgy szerezték őket, hogy néhány próba után eljátszhassa a zenekar. Az addig kötelező basso continuot lassan elhagyták, a kifinomultabb zongora megjelenése pedig kiszorította a csembalót. A zene lejegyzése pontosodott, hogy minden a szerző elképzelése szerint történjen, így az előadó improvizációs készsége kevésbé számított.

Joseph Haydn (1732-1809) énektehetségének köszönhetően már 8 évesen Bécsbe került egy kórusba, de nem igazán tanították. Kamaszkora miatti hangváltozása alkalmatlanná tette a kórusra, erre személyesen Mária Terézia is tett megjegyzést, így az első adandó csínytevése miatt kirúgták. Alkalmi munkákból tartotta fenn agát, mire 20 évesen megtanulhatta a zeneszerzés alapjait az elismert zeneszerző, Porpora kísérőjeként. Bár továbbra sem volt biztos állása, szerzeményei révén egyre nagyobb elismerés övezte, míg 1757-ben végre egy gróf felfogadta karmesternek. Feleségével boldogtalanul éltek, szeretőik voltak. 1761-ben anyagi nehézségek miatt felmondtak neki, de hamarosan lecsapott rá az Esterházy-család. Bár rengeteg feladata volt, gyakorlatilag bármikor rendelkezésére állt egy zenekar, ami páratlan lehetőség volt. Ugyanakkor mivel a családfőnek kellett írnia zenét, az ő ízlése tükröződött vissza, és ha épp operára vágyott, akkor Haydn operákat írt. Ez a felállás 1779-ben ért véget, innentől kezdve engedélyezték, hogy külső megrendeléseket is teljesítsen, így hirtelen nemzetközileg is elismert zeneszerzővé vált, noha nem nagyon tudott eljönni a messzi birtokról. 1790-ben új családfő került az előző halálával hatalomra, őt viszont kevésbé érdekelte a zene és már nem is volt divat zenekart tartani, ezért Haydn utazni kezdhetett. Angliában ekkor már nagyon népszerű volt, ezért megszakításokkal 1795-ig ott élte meg munkásságának talán legfontosabb korszakát, ekkor népzenei elemek fedezhetőek fel zenéjében. Végül Bécsben töltötte hátralévő éveit, sok időt szentelve egy-egy ambiciózus műve kidolgozásához. Jó barátja volt Mozartnak és Beethovent is tanította, őt tartják a vonósnégyesek és a szimfóniák atyjának.

Formaságok:

A trombitaverseny klasszikus versenymű tagolással bír, azaz egy kiemelt hangszer - esetünkben a trombita - viszi a fő dallamot, amire válaszolgat a zenekar. Mindezt három tételben, amelyek közül a középső lassabb. Az első tétel egy szonátaforma, azaz előbb megmutatják a témá(ka)t, majd játszadoznak vele, végül hangsúlyosabban újra felevenítik. A második tétel ahogy említettem lassabb rész, a harmadik pedig egy rondó, azaz a fő téma váltakozik kisebb melléktémákkal. A három tétel durván 15 percet tesz ki.

A trombitaversenyét Haydn az utolsó bécsi korszakában, 1796-ban írta, az ok pedig egyszerű: barátja, a trombitavirtuóz Anton Weidinger továbbfejlesztette a barokkban használatos natúrtrombitát, ezért Haydn megpróbálta kiaknázni az új lehetőségeit (és nem mellesleg ezzel akarta rábírni Weidingert, hogy legyen tagja az ő zenekarának az Esterházyaknál). (Ugyanakkor nem volt egy jó újítás, sosem lett népszerű és más irányba fejlődött tovább a hangszer.) Tehát adott volt a szóló trombitás, valamint tíz egyéb fúvós, egy üstdob és még vonósok, de az összetételéről nincs sehol konkrét infó. Az alul belinkelt írás szerint a darab szívatós, ugyanis a szóló trombita első néhány, csak mutatóképp megszólaltatott hangja direkt olyan, amelyet a natúrtrombiták is el tudtak játszani, így amikor valóban belép a versenyműbe, váratlanul és hatásosan hangzanak fel az új hangjai. Érzésem szerint a trombita hangterjedelme nem túl széles, a hangszíne pedig valóban egy oboáéra emlékeztetett; a ritmusa közepe a középső, lassabb rész kivételével. Ahogy a poszt elején jeleztem, a klasszikus stílus egyszerűségre törekedett, így nem volt túlságosan bonyolult vagy többszólamú a dallam.

Tartalom/Élmény:

Abszolút zenéről van szó, nem szól semmiről :) Ahogy említettem, a cél az volt, megmutassa az újonnan továbbfejlesztett trombita képességeit. A zenekar felvezeti a rövidke témát, a trombita párszor megszólal, majd egy perc után megmutatja, hogy képes előadni a már felvezetett dallamot, amit később egymásnak válaszolgatva variálnak. Az ötödik perc körül, az első tétel végén elhallgat a zenekar és csak a trombita adja elő újra a már elhangzott dallamokat. A második tétel (6-10. perc) hasonló felépítésű, csak lassabb: a zenekar előjátsza a fő dallamot, amit aztán a trombitával felváltva variálgatnak. Az utolsó tétel (10-14. perc) is ilyen, de újra energikus, vidám, talán itt kell leginkább teljesítenie a trombitásnak. Haydn állítólag vicceskedő alak volt, gyakran alkalmazott olyan megoldásokat, ami alapján azt hihette a hallgató, hogy vége a műnek, hogy aztán még egyet ráhúzzon. Hasonlóan végződött e verseny is, a nagy lezárás után váratlanul újra megszólal a trombita által a dallam, és a valósi lezárás már nem olyan hangsúlyos, mint az előbbi.

A barokk bonyolult dallamaihoz képest felüdülés volt egy egyszerűbb, letisztultabb dallamot hallgatni, főleg hogy nem többórás darabról van szó, hanem csak 14 percről. Ugyanakkor ezt egy picit túlzásba is vitték, a dallamok nagyon rövidek, ettől pedig unalmassá vált hamar az ismételgetésük. Az alapvető problémám még mindig az, hogy nem értem, nem érzem a zenét. Ezt okozza, ha az ember 30 évig csak könnyűzenét hallgat... Szeretném átélni, ahogy a zeneértők egy-egy rész után felismerik annak erősségét, értelmét, de egyelőre még azt se hallom, mi jó...

 

Adatlap

Szerző: Haydn, Joseph
Megjelenés: 1796, Ausztria

Műfaj: trombitaverseny
Hangszerelés: fagott, fuvola, kürt, oboa, trombita, üstdob, vonósok
Hossz: kb. 15 perc
Meghallgatható: https://youtu.be/mut3L6AbgkA
Szöveg: -
Kotta: http://imslp.org/wiki/Trumpet_Concerto,_Hob.VIIe:1_(Haydn,_Joseph)

Ajánlott írás: https://www.sfsymphony.org/Watch-Listen-Learn/Read-Program-Notes/Program-Notes/HAYDN-Trumpet-Concerto-in-E-flat-major.aspx
Koncert: -

 

Szólj hozzá!

Bach: H-moll mise

2017. május 07. 11:44 - Liberális Artúr

A kontextus:

Ez lesz az utolsó megjegyzésem a barokkról, tekintettel arra hogy Bach 1750-es halálával számítják a végét. Ne felejtsük, hogy az európai komolyzene egyet jelentett a vallási zenével, és ez épp a barokk idején változott meg, miután a gazdagodó polgárság is megengedhette magának a zenét. Ezzel együtt is a zenészek vagy nemesi udvarban találtak állást vagy az egyháznál. Pachelbel tempomokban orgonált, Vivaldi pap volt, Handel egyházi zenéivel szerzett sikereket és Bach is orgonistaként és kántorként működött élete nagy részében.

Bach (1685-1750) ezt a művét bár 1749-ben fejezte be utolsó hosszabb műveként, valójában korábbi műveiből állította össze, amelyeket már az 1720-as években elkezdett megírni különböző indokokból. A törzsét 1733-ban komponálta egy megbízás reményében a lengyel királynak (egyben szász választófejedelem), ahogy a Brandenburgi versenyeket is, amelyet később el is nyert. Valószínűleg egyfajta összegzésként vette elő élete végén, hogy egyházi jellegű művészetét egybe sűrítse, ahogy tette ezt más műveivel is. Először csupán 1859-ben mutatták be teljes egészében nyilvánosan, és 1929-ben rögzítették. Ez utóbbit említhettem volna korábbi posztjaimban is, de a hangfelvétel megjelenése előtt gakorlatilag alig volt ismert a régizene, ezért óriási a jelentősége. Manapság pedig ingyen, bárhol, bárki meghallgathatja. Belátható, hogy a huszadik század mekkora lökést adott neki, hiába volt elismert.

Hallgasd meg Bach: H-moll mise c. művét

Formaságok:

A H-moll mise műfaja értelemszerűen mise, a katolikus egyházi szertartás felépítését követi. Itt az előkészületek és a bevezető után felolvasnak a Bibliából és beszédet tart a pap, majd végül imádkoznak, adakoznak. A mű egy mise teljes, állandó szövegeit zenésítette meg. Érdekesség, hogy bár a cím h-moll, valójában sokkal több a H-dúr hagnem a műben, viszont h-mollban indít.

A mű hangszerelése fúvósokból (furulya, oboa d'amore, kürt. trombita), üstdobból és vonósokból (hegedű, brácsa, basso continuo), valamint egy nyolctagú kórusból (minden hangnemben, azaz: szoprán, alt, tenor, basszus) áll. A mise négy részre oszlik: Missa, Symbolum Nicenum, Sanctus, Osanna, ezekből messze leghosszabb az alapnak számító Missa, amely majdnem a felét teszi ki. E négy rész összesen 27 "dalra" oszlik, és most kéne arról beszélnem, hogy micsoda fantasztikus szimmetriája van, csak megint nem értettem egy szót se a leírásokból. Annyit azért megértettem, hogy egy építészeti alkotásként tekintenek rá, amit a korban szintén isteni szimmetriaelvek alapján igyekeztek felhúzni. Nem tudom hogy jön ki, de egy kereszt alakját vélik felfeldezni. Zeneértőknek nyilván többet mond, de íme egy kép és egy másik is, hátha valakinek mondanak valamit így is. A szimmetria közepén a keresztrefeszítés van, ez a legmélyebb hangnemű darab. A hozzáértők szerint többféle műfajt foglal magába a mise, kezdve a középkor egyszólamú énekeitől a kor legmodernebbnek számító fúgáiig, mert természetesen tele van vele, csak ezúttal talán elsősorban az énekhangok fúgáznak. A 27 rész általában nekem monoton volt, ritkán van belül dinamikai vagy ritmusváltás.

Tartalom/Élmény:

A "dalszöveg" maga közel kétórás miséhez képest rövidke, imádkozást, dicsőítést tartalmaz és röviden összefoglalja a kereszténység lényegét. Ami az igazi lényege azonban, hogy mindezt alátámasztja elvileg zeneileg is azáltal, ahogy a különböző motívumokat megfelelteti egy-egy eszmének, amely elhangzik a szövegben, és ezeket a megfelelő helyen ismétli vagy épp máshol, többletjelentést adva az adott ponton. Na ez az, amit első hallásra semmiképp se vagyok képes észrevenni, de sokadjára se igazán. Szóval elnézést a szegényes leírásért, de ez mélyebb elmélyülést igényel, vagy még csak nem tartok ott, hogy értelmezni tudjam a zenét. (Rendesebb elemzésért ld. az ajánlott olvasmányt a poszt alján.) De hogy mondjak egy konkrét példát is: "az a tény, hogy a két énekes egyszerre szólaltatja megaz Atya Istent és az Egyszülött Fiút megszólító sorokat, s később szerepet cserélve sem adják fel ezt a szimultán szövegmondást, ismét csodálatosan szimbolizálja a szöveg teológiai tartalmát: Atya és Fiú egységét,egylényegűségét."

Az első pár hang nagyon erőteljesen indít, azonnal megragadja az embert, de csúnyán leül szinte azonnal, és ez elrontja a hátralévő élményt, hiszen újra ugyanekkora hatást várok. Nem vagyok ugyan vallásos keresztény, de attól még gondoltam képes lehetek átélni a mű vallásosságát, ám kevés helyen éreztem kifejezőnek, amely illett volna az imák szövegéhez (van persze néhány kivétel, mint a lassú, komorabb keresztrefeszítés vagy az ünnepélyes lezárás). Mivel valamennyire hasonló darab, Handel Messiásával próbáltam párhuzamokat keresni, és az énekstílus hasonló is a barokkos túldíszítettségéel (ld. coloratura), azonban kevésbé éreztem a szófestés (kivétel a 20. darab esetében) technikáját. A trombiták sem voltak annyira ünnepélyesek, igaz, legalább jobban kivehetőek mint Handelnél. Újfent éreztem a Brandenburgi versenyeket, de Bach közismerten nagy újrahasznosító volt. Nekem eléggé egyhangúak voltak az egyes részek és kevésbé tudtam magam beleélni; kivétel volt ezalól a Misse 4. darabjának vagy a Symbolum Nicenum 21. darabjának váratlan tempóváltása vagy a 12. darabjában a váratlan belépő. A 10. darab egyáltalán nem tűnik vallásosnak, amire tök jól ráéreztem, mert valójában egy táncnak az átültetett változata, a 11. rész pedig, mivel a lengyel királynak címezték a művet, lengyeles dalra hasonlít. A Symbolum Nicenumra, a 14. részhez érve számmisztikázós jelleget ölt a téma, amit szívesen elemeznek Bach-kutatók: állítólag az, hogy a hangnem hangsorának mind a nyolc hangjegyét tartalmazza a darab, a mindenséget jelképezi, továbbá az ütemek és egyes szavak előfordulásának számai is a 7-es és a 12-es többszörösei. Nem igazán ragadott magával egyik darab sem, a legélvezhetőbb talán a Sanctus első darabja, a 22. rész, valószínűleg mert nagyon ismerős máshonnan. Szóval összefoglalva, nem élvezem továbbra sem a fúgákat, sem Bach intellektuális művészetét; a misét untam, kevés momentuma váltott ki belőlem bármiféle érzelmi reakciót.

Egyéb információ:

- Nem véletlenül említettem meg a poszt elején a hangrögzítést, mint a régizene történetének fontos lépcsőfokat, hangozzék ez bármennyire is anakronisztikusan; többek között ugyanis ez tette lehetővé, hogy szélesebb körben is elterjedjenek Bach és elődeinek zenéje, tehát kora ellenére is egy viszonylag fiatal korszakról beszélünk. Bár léteztek korábban is hasonló társaságok, igazán ez után indult meg a historikus zenei előadások, azaz a korhűen előadott művek mozgalma. Ennek egyik kiemelekdő alakja volt Harnoncourt, aki épp tavaly hunyt el, az ő nevével még sokat fogunk találkozni.
- Kutakodásaim közepette fedeztem fel a nyugati klasszikus zene Oscar-díját, a Gramophone Awards-ot is. Ez azért fontos, mert nem elég a historikus előadásmód, kicsit minden előadó képes a viszonylag rögzített utasításokat is máshogy előadni. A díjazottak biztosítékot jelentenek, hogy egy jó előadást fogunk hallani.
- Végre koncertet is ajánlhatok: 2017. október 25-én meghallgatható lesz a MüPában (3 000 - 6 000 Ft)

 

Adatlap

Szerző: Bach, Johann Sebastian
Megjelenés: 1749, Németország

Műfaj: mise
Hangszerelés: basso continuo, brácsa, furulya, hegedű, kürt, oboa d'amore, trombita, üstdob
Hossz: kb. 2 óra
Meghallgatható: https://youtu.be/VY1w3EhXqwo
Szöveg: http://www.its.caltech.edu/~tan/bachbminor/bmmtext.html
Kotta: http://imslp.org/wiki/Mass_in_B_minor,_BWV_232_(Bach,_Johann_Sebastian)

Ajánlott írás: reformacio2017.hu/wp-content/uploads/2016/11/zenei_hitvallásaink_I_online.pdf (letölthető PDF)
Koncert: https://www.mupa.hu/program/j-s-bach-h-moll-mise-2017-10-25_19-30-bbnh

 

Szólj hozzá!

Bach: A jól hangolt zongora

2017. április 23. 09:34 - Liberális Artúr

A kontextus:

Most arról kéne beszélnem, amit sajnos zenei képzettség hiányában nem tudok bemutatni, és még csak nem értem, hiába olvasok utána és próbálok magyarázó videókat nézni... Már említettem ezerszer, hogy a barokk egyfajta átmenet volt a régizene és a mai értelemben vett zene között több tekintetben, az egyik ilyen a hangolás. A hangolással azt lehet beállítani, hogy ha a zongorán leütsz egy billentyűt, akkor az milyen hangot ad ki. Az első hangolási rendszert matematikai szempontok alapján Püthagorasz dolgozta ki az i. e. 6. században (igen, az a Püthagorasz), ez egészen a 16. századig tartotta magát, amikor többek közt Galilei apja és még sokan mások ha jól értem sikeresen pontosították, de ez a folyamat eltartott a 19. századig. Ez abban nyilvánul meg, hogy ugyanazt a dallamot más hangnemben is elő lehet adni nagyobb változás érzékelése nélkül. Ezt hívjuk kiegyenlített hangolásnak.

A mű eredeti címe azonban jóltemperált és nem kiegyenlítetten hangolt zongora (és még csak nem is zongora, hanem billentyűs), de mivel nem értem a kettő között a különbséget, azt hazudom, hogy nagyjából megegyeznek. Akit érdekel, itt olvashat róla. Mint az előző posztomban említettem, Johann Sebastian Bach (1685-1750) kántorként és tanítóként (és apaként is) dolgozott, ez hívhatta életre ezt a művét 1722-ben, hogy oktatói szemléltetőeszközként bemutathassa a különféle hangnemek karaktereit. 1744-ben még egy ciklust írt, így összesen 48 rövid darabból áll a mű.

Hallgasd meg Bach: A jól hangolt zongora c. művét

Formaságok:

A zenedarabok mindegyike előjátékból és fúgából áll. Az előjáték (vagy prelúdium) ahogy a neve is mutatja, bemelegítő jellegű, rövid darab, ami egyúttal felvezeti a valódi művet is. A legrégebbi fennmaradt előjáték 15. századi, és a 17. századi német területeken kezdett divatba jönni párosítása fúgákkal azonos hangnemben, így Bach műve bár nagy hatású, korántsem formabontó. A fúgákról már többször esett szó, melyeknek legkifinomultabb művelői Handel és Bach voltak. Ezek egy vagy több rövid motívum variálgatásai ellenpontozásos megoldásokkal.

És akkor most beszéljünk arról, hogy mi az a hangnem. A magam laikus megfogalmazásában ez egy kezdőhang és az azt követő hangsor (magyarul és a ré-mi-fá-szó-lá-ti). Többféleképpen csoportosíthatóak, de ebben a zeneműben Bach a dúr és a moll szerinti felosztást választotta. A dúr hangnem esetén a hangok között a különbség 1/3-a, moll hangnem esetén 1/4-e a mélyebb és a magasabb közti különbségnek. 12 törzshangnem van, ezek dúrban a C, Cisz, D, Esz, E, F, Fisz, G, Asz, A, B, H, mollban a c, cisz, d, esz, e, f, fisz, g, gisz, a, b, h. Mindegyikhez párosul egy előjáték és egy fúga 1722-ből és 1744-ből, így lesz összesen 96 darabja a műnek. Egyetlen billentyűs hangszerrel játszák, ami nincs meghatározva, így lehet csembaló, orgona vagy a lassan hódító útra induló zongora is, amit azonban Bach ekkoriban még nem kedvelt. Általában közepes üteműek, kevés a szélsőségesebb megmozdulás a játékban, de azért előfordul pl. hangerőváltozás Természetesen mivel egy előadó van, a két kéz mindössze két szólamot enged meg.

Tartalom/Élmény:

Ez megint csak abszolút zene, azaz nem akar közvetíteni üzenetet, bár vann olyan elemzés, amely szerint formailag kimutatható belőle a világegyetem leírása. Bach sajátkezű bevezetője szerint azonban csupán tanulásra és szórakozásra valóak a darabok:

Das Wohltemperirte Clavier oder Præludia, und Fugen durch alle Tone und Semitonia, so wohl tertiam majorem oder Ut Re Mi anlangend, als auch tertiam minorem oder Re Mi Fa betreffend. Zum Nutzen und Gebrauch der Lehrbegierigen Musicalischen Jugend, als auch derer in diesem studio schon habil seyenden besonderem Zeitvertreib auffgesetzet und verfertiget von Johann Sebastian Bach. p. t: Hochfürstlich Anhalt-Cöthenischen Capel-Meistern und Directore derer Camer Musiquen. Anno 1722.

Most meg kéne kísérelnem röviden leírni a darabokat, de elég eltérőek. Van köztük gyorsabb és lassabb, vidámabb és szomorúbb (állítólag a dúr hangnemű zene mindig pozitívabbnak tűnik).

Érdekes módon az előjátékok sokkal jobban tetszenek a fúgáknál. A fúgáktól mindig valahogy többet várok, de nem okoznak igazán kielégülést. A két szólam miatt könnyű különválasztani és megfigyelni a fúga motívumait, de számomra unalmasak voltak, mindig a magasabb hangok viszik folyamatosan a fő dallamot és a mélyebb szólamok szinte csak basso continuonak vannak ott, kivéve talán a második könyv 20. előjátékát, ahol sokkal kiemeltebb szerepet kap a mélyebb szólam. A fúgák közül kevés tetszett, talán csak az első könyv 19. fúgájára vagy a második könyv 4. fúgájának modernebb hangzására figyeltem fel. Az előjátékok ezzel szemben változatosabbnak tűnnek sebességváltozásaikkal, a mai fülnek kellemesebb dallamaikkal, mint pl. az első könyv 21. előjátéka vagy a második könyv 13. előjátéka. Két alapvető problémám volt: az egyik, hogy nagyon sok, 96 dallamot (ráadásul barokkot...) kellet volna meghallgatnom és valamennyire megjegyeznem, de ez három hét alatt sem sikerült, még simán el tudnék vele lenni hónapokig, mire valamennyire rögzülnek. Ez a változatosság és a négyórás játékidő hallgathatatlanná teszi az érdeklődő számára, persze nem is arra tervezték, hogy valaki egyhuzamban végighallgassa - de egy műnek mégis akkor van erősebb hatása, ha egybefüggő. Lehet hogy voltak visszatérő motívumok, de az előbb említett ok miatt képtelenség volt felfedezni. (Viszont felfedezni véltem pl. a Brandenburgi versenyek egyikét a második könyv 23. fúgájában.) A másik gondom az volt, hogy a sok vonós mű után az egy szem billentyűsön előadott darabok sokkal üresebbnek tűntek, hiányzott az a fajta telítettség, amit a folyamatos hangú, együtthangzó vonósok keltenek az emberben.

 

Adatlap

Szerző: Bach, Johann Sebastian
Megjelenés: 1722 és 1742, Németország

Műfaj: előjáték, fúga
Hangszerelés: csembaló
Hossz: kb. 4 óra
Meghallgatható: https://youtu.be/cLcTYY-CICM
Szöveg: -
Kotta: http://imslp.org/wiki/Das_wohltemperierte_Klavier_I,_BWV_846-869_(Bach,_Johann_Sebastian)

Ajánlott írás: http://www.bachwelltemperedclavier.org/comments-to-book-i.html
Koncert: -

 

Szólj hozzá!

Bach: Brandenburgi versenyek

2017. április 02. 19:03 - Liberális Artúr

A kontextus:

Még mindig a barokk korban járunk, de már a végén; annak stíluselemeit, elsősorban az ellenpontozást és a motívumokkal való játszadozást Bach fejlesztette tökélyre fúgáival, egyúttal kora nemzetközi zenéje mellett a korábbi időszakok is felfedezhetőek műveiben. Ezen összegző munkásság miatt is Bach 1750-es halálával számítjuk a barokk zene végét és a klasszikus zenei kor kezdetét. Bár az eddigi zeneszerzőknél nem említettem, fontos információ, hogy a tehetős polgári réteg ellenére a zenészek teljesen ki voltak szolgáltatva nemesi munkaadóiknak, Bach pl. egy időben kifejezetten kereste a konfliktusokat, hogy kirúgathassa magát egy kedvezőbb álláshely érdekében. A Brandenburgi versenyeket vélhetően az 1710-es évek második felében írta a brandenburgi őrgrófnak mintegy pályázatként.

Johann Sebastian Bach (1685-1750) az eddigiektől eltérően zenész családból származott, legidősebb bátyja, aki fontos szerepet játszott fejlődésében, Pachelbel tanítványa volt. 15 évesen ismerkedett meg iskolájában az orgonával, aminek rövidesen mestere lett és fő megélhetési forrását jelentette egész életében. Huszas-harmincas éveiben kezdett igazán zeneszerzéssel foglalkozni, és 1723-tól haláláig Lipcsében dolgozott kántorként, illetve tanítóként is, amit azért fontos megemlíteni, mert műveinek egy jelentős része oktatási szándékkal készült. Korábbi zeneszerzőinkhez hasonlóan ő is hamar kiment a divatból, de hamarabb vissza is jött Mendelssohnnak köszönhetően.

Hallgasd meg Bach: Brandenburgi versenyek c. művét

Formaságok:

A mű a nevéből következtethetően versenymű, azaz valamilyen hangszer(csoport) válaszolgat egy nagyobb együttesnek. A címből azonban nem véletlenül nem derül ki, hogy mégis milyen versenymű ez, ugyanis több versenyműről beszélünk. Említettem már korábban a fúgát is, így itt az ideje, hogy röviden beszéljünk róla. Ez a többszólamú zenéből kifejlődött, ellenpontozást tökélyre fejlesztő formátum, amelynek mesterei Handel és Bach voltak, és egy rövidebb motívumot variálgatnak benne.

A versenyműsorozat hat versenyből áll, ezek pedig olaszos felépítésűek, azaz mindegyik verseny három tételből áll, egy gyorsból, egy lassúból, majd újra egy gyorsból. Ez alól kivétel az első verseny, itt ugyanis négy tétel van - a negyedik tétel vélhetően egy hozzáadott táncbetét. A versenyek sorrendje igazából nem számít, önálló darab mind, ráadásul abszolút zenéről van szó, tehát nincs üzenete. Többek között ezért sem adják elő együtt az összeset, illetve mert túlságosan megterhelőek, hiszen Bach "visszaélt" azzal, hogy akkoriban sok tehetséges zenész került a közelébe a kevésbé művészbarát új király miatt. A hangszerelést nem részletezném pontosan, mert minden verseny esetén más a felállás, de nagyjából egyenlő számban vannak jelen fúvósok, vonósok és persze egy csembalista, összesen 10 körüli létszámban. Ez már nagyobb mint egy kamarazenekar, de még nem igazán szimfonikus, hiszen ez ekkor még nem is létezett.

Tartalom/Élmény:

Most kéne arról írnom, hogy tulajdonképpen miről is szól a zenemű, ami abszolút zene esetén ugye elég problémás. Az első verseny vegyes hangulatú, a gyorsabb részek vidámak, a második, lassú tétel pedig lehangoló. Az első tételben van egy rész, amit tuti hallottam már filmekben, a második vége pedig kicsit szívatós, mert belassítanak, mintha vége lenne, aztán még egyszer elhúzzák ezt a belassított hangot váratlanul a lecsendesülés után. A második verseny szinte ugyanez, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a trombita játsza a főszerepet (amúgy is jellemző a Messiással szemben az egész versenyműsorozatra, hogy feltűnőbbek a fúvósok). A harmadik verseny tételei mai fülnek is tetszetősek, főleg az elsőben, ahogy a basso continuo egyre mélyül és halkul, majd újra erősödik. A második tétel viszont rejtély mindenkinek, itt ugyanis csak egy pár másodperces zárás (kadencia) van. Talán egy improvizációt volt hivatott körbevenni. A negyedik versenyt talán a legkönnyebb hallgatni, mert részben egy furulyaverseny, ahol a mély hangok és a magas furulyahangok jobban elkülönülnek a fúgaformában, mint más hangszerek. Az ötödik verseny a legfontosabb zenetörténetileg, Bach ugyanis fel akart vágni frissen beszerzett csembalójával, aminek egyébként virtuóza volt. A csembalót eddig kizárólag basso continuoként használták, ő azonban kiemelte a szóló hangszerek közé, és különösen az első tétel végén olyan szólót nyomott le, amit egy rock koncerten is megirigyelhetnének - itt még a többi hangszer is teljesen elnémul. Bach ezzel létrehozta ezzel az eső billentyűs versenyt. Valószínűleg a hatodik versenymű a legrégebbi, és bár elvileg abszolút zenéről van szó, itt állítólag az újabb hangszerek versenye hallható a régebbi hangszerekkel, ami azért ad némi filozofikus töltetet is a műnek. Az egyik legfontosabb jellemzője, hogy nagyon szokatlan módon hiányzik belőle a hegedű, ami valószínűleg annak tudható be, hogy Bach akkor munkaadója, a herceg játszott a Brácsán, és neki is kellett helyet biztosítani. Így lett belőle brácsaverseny,és eléggé megdolgoztatják benne őket. Az utolsó tétel nekem kissé unalmas lett, amit sajnálok, mert az első kettő egész élvezetes volt mai füllel is.

Érzésem szerint több motívum versenyeken keresztül több helyen is megjelent, általában ugyanazon a ponton. Az első tételek nagyon hasonlóan indulnak és talán azokra lehet a legjobban "bulizni", míg a második tételek majdnem mindegyike egyaránt negatívabb érzéseket keltett bennem. A harmadik tételek viszont kissé megfáradtnak tűntek. Kedvenceim azt hiszem a harmadik és a hatodik verseny első tételei, de az ötödik verseny csembalószólója is kemény. Azt reméltem, hogy a fúgákat könnyebben fel fogom ismerni, de egyelőre még nehezemre esik meghallani a különbséget a többszólamúság és az ellenpontozás között. Ugyanakkor jó játék mindig másik hangszerre figyelve hallgatni a zenét, mert így mindig kicsit más élményt ad ugyanaz a mű.

Egyéb információ:

- Bach természetesen magyar származású, mint minden híres ember. Legrégebbi ismert felmenője, a 16. századi Veit Bach Magyarországon dolgozott pékként, de protestánsként menekülnie kellett a katolikusok elől.
- Handelnek és Bachnak ugyanaz a kétes hírű szemorvos próbálta meggyógyítani vakulóban lévő szemüket, de egyiküknél sem járt sikerrel.
- A második verseny első tétele szerepel a Voyager űrszonda aranylemezén, ami az emberiség értékeit hivatott eljuttatni egy idegen civilizációba.

 

Adatlap

Szerző: Bach, Johann Sebastian
Megjelenés: 1721, Németország

Műfaj: versenymű
Hangszerelés: Basso continuo, brácsa, cselló, csembaló, fagott, furulya, fuvola, hegedű, kürt, oboa, trombita, viola da gamba, violone, violino piccolo
Hossz: kb. 1,5 óra
Meghallgatható: https://youtu.be/uw2dlZ8V4-0
Szöveg: -
Kotta: http://imslp.org/wiki/Brandenburg_Concerto_No.1_in_F_major,_BWV_1046_(Bach,_Johann_Sebastian)

Ajánlott írás: http://www.classicalnotes.net/classics2/brandenburg.html
Koncert: -

 

Szólj hozzá!